Udvarhelyi nagy beruházások (2016-2020) - II.

A Bethlenfalvi betyárt alig, hogy megválasztották négy évvel ezelőtt, azt ígérte lesz normális út az Ugron Gábor utcai ökumenikus temetőkertbe. Ezt nem a hasunkra ütve találtuk ki, hiszen a Mihir.ro 2016-ban erről már cikkezett.

De ebből a mai napig se lett semmi, ahogy a Szejke is romokba áll, s az utak és a kanalizálás állapota is hagy némi kívánni valót maga után, ahogy azt a nemrég bekövetkezett esőzés alkalmával is megtapasztalhattuk. 

Ha egy kicsit kemények akarunk lenni, akkor meg kell állapítani, hogy jelen állapotok szerint a temetőbe kijutni még a halottnak is egy pokol, melynek utána az utolsó útra mindig emlékezni fog, hiszen a földút kirázza belőle még az utolsó kenetet is. 

Nemhogy a temető felé lenne, de még a városnak sincs egy normális útszakasza, ahol rendbe van minden. Az Orbán Balázs utcát is már harmadszor ássák fel és tömik be, ugyanazon a szakaszon. 

De hogy visszatérjünk halottaink utolsó útjára, elkeserítő az, ha valaki az emberek legfájóbb pontjára rátelepedve össze-vissza hazudozik, csakhogy a népszerűségét növelje. 

Hogy ezt a fajta sunnyogó politikát megértsük, egy történettel szeretném aposztrofálni. 

Azt csinálják velünk mint Móricka az apukájával, a játékbolt kirakata előtt. Azt a láthatatlan zsinórt akarják velünk megvetetni, aminek egyik végén egy távirányító a másik végén pedig egy autó van. 

S a végén nekünk csak a zsinór marad. A többivel eljátszogatnak itt a politika színpadán. 

Ha figyelembe vesszük az elmúlt négy év munkáját, s összevetjük a fenti történettel, rájövünk arra, hogy igencsak sok zsinórt vásároltunk meg a különböző játékaikhoz.

Lassan már tele van velük a padlás.